Ünnepi Igehirdetések
Gyülekezet > Áhitatok; Igehirdetések
2017. augusztus 20.
Máté 4:4. „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Hálaadó, ünneplő Gyülekezet! Nemcsak kenyérrel él az ember, mondja Jézus Krisztus, ma pedig az látszik, mintha sok-sok ember csak a kenyérért élne és csak a kenyérrel akarna élni.
Mit jelent a kenyér? Az otthont, az élelmet, a ruhát, a pénzt, hogy meg tudd venni a kenyeret, a becsületet, a tisztességet, az áldott gyermeket, a jó házastársat. Igen, mindezt jelenti.
De a ma embere, amikor a kenyérről beszélünk, mindebből egy dologra koncentrál: pénz. Mintha csak ez határozná meg az életet. Mintha csak azért küzdene, hogy az életszínvonal magasabb fokára kerüljön, ahol ahogyan a vers is mondja édesebb a kenyér, s amikor valaki eljut oda, akkor kiderül, hogy nem. Pedig lehetne. Magasabb életszínvonalon is lehetne édes a kenyér.
Miért nem lesz az? Mert a kenyérért való hajszában sok mindent elveszítünk. Becsületet, tisztességet, a gyermekkel való jó kontaktust, a szeretetet, amiért oly sokat adtunk és amiről oly sokat álmodtunk, hogy milyen jó lesz a kapcsolat a választott társsal, a házastárssal. Az ember elér valamit, de sokszorosát veszti el.
Miért? Mert a jézusi mondatnak csak az első fele érdekli. Kenyérrel él az ember. Azzal is. De a teljes élethez, teljes mondatok is tartoznak. És az Isten igéjével is. S ez sok embernek nem kell. Pedig jó tudni, hogy Isten igéje a lelki kenyér. A kenyérért való küzdelem, a test táplálását célozza, a lelki kenyérrel való élés, az Isten igéjével való
élés azt táplálja, hogy ki ne száradjon a lelked az úton. Azt olvassuk az igében, hogy Jézus 40 nap alatt megéhezett. Enni kart. De úgy látta, hogy nem csupán a testnek, a léleknek is kell táplálék. Kell bizony. S amikor a lélek megéhezik, akkor a mai ember sok esetben azt gondolja: veszek valami kézzel foghatót, hogy a lelki éhséget csillapítsam. A test szükségletéről gondoskodik, s a lélek éhes marad.
Hidd el, kell az ige. kell az Isten, kell az imádság. Szükség van rá. Családban, baráti körben, település és ország életében.
Ezt látta meg országalapító királyunk. Nemcsak kenyérrel él az ember. Nemcsak országra van szüksége a magyarak, nemcsak vadászatra, portyázásra, gazdagodásra, földre, folyóra, hanem arra ami a megmaradást szolgálja. Hitre, keresztyénségre. Igére. De nehéz küzdelem volt, amíg ezt a magyarság nagy része belátta. Voltak, akik nem. Ma azt mondják, kellett a keresztyénség, kellett az ige, hogy itt maradjunk és megmaradjunk. Európa közepében. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, de szent megújulásért és békéért eped.
S végül: ha valaki a kenyérért való küzdelemben komolyan veszi az igét is? Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. Annak megteremtődik az egyensúly az életében. Annak az embernek, fontos egy ölelés, egy jó beszélgetés. Fontos az az egy könnycsepp, ami a házastársának, vagy a gyermekének az arcán végigfolyik. Akinek fontos az ige, annak fontos a családja és a települése. Annak a lelke kész lesz minden jó mellé odaállni.
akinek a lelke kész jóra. Hogy minden jóra kész légy, ne feledd, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem kell, hogy Isten igéjével is éljen, hogy teste - lelke egészséges legyen. Ámen
